Hosszú évek filmbuzisága után is nehéz kissé lándzsát törni az olyan olyan mozgóképek mellett, amelyek egyszerre akarnak művészfilmnek tűnni és kielégíteni a melodrámarajongók igényeit. Hosszú évtizedek kísérletezése szerencsére mindkét iparágat fölfejlesztette annyira, hogy ne tűnjön elő az alkotói szándék: most ebből adagolok kicsit, most amabból, most pedig próbálom egymásba mosni a kettőt.
Paul Morrison rendezőnek sajnos sikerült elérnie, hogy túl átlátszónak bizonyuljon ez a mechanizmus.
Pedig a film címét adó Salvador Dalí-festmény, a
Cenicitas (Little Ashes, magyarul Kis hamvak - hazai forgalmazásban csupán Lorca és Dalí lett a film címe...) önmagában hordozza a film szüzséje szerinti stilisztikai váltást.
Eszerint a madridi kollégisták közül is elsődlegesen Lorca hatása jelentette volna az átmenetet a kubizmusból a szürrealizmus felé (a rendezői koncepció szerint az által, hogy Dalí megpillantotta Lorca tarkóját).
Morrisonnak pont egy ilyen géniuszhoz méltó átmenetet nem sikerült érzékeltetnie. Gondolt egy nagyot, és több különféle stílust próbált nyakon csípni és összevegyíteni a Véletlen nevű esztétikai rendezőelv igénybevételével. Amivel nem is lenne gond, csak éppen már maga a film címe is az érzékeny átmenetek audiovizuális átmenetének felvállalása volt.
Az pl., hogy izzadt férfitestek feszülnek egymásnak bokszolás közben lassított felvételben, más nézőpontból (a meleg férfi aspektusából) is meg lehet közelíteni, egészen eredeti ötlet, csak kár, hogy már láttam Jarmannál a
Szent Sebestyénben. (Lehet persze hommage, vagy rá lehet fogni, és akkor tisztelettudóan bólogatok...)
Az operatőr gyönyörű munkát végzett, de ha a film valami olyasmiről szól, mint a határok áthágása/elmosása úgy a művészi, mint a magánéletben, jobban tette volna, ha kevésbé konvencionális, már-már giccshatárt súroló eszközökkel él. A
Teljes napfogyatkozásban pl. sikerült decensen háttérben maradnia, mégis belém égtek a képek...
Mindezek fölött még el is lehet siklani, és szerencsére így is teszek, mert úgy érzem, még időben magára talál a film. Érkezik Buñuel intermezzója (s vonul háttérbe szerencsére az operatőr), amelyben az erkölcsi szabályokat megkérdőjelező művész morális prédikációt tart a homoszexualitásról. Nekem is új információ volt a legendás filmrendező homofóbiája, amit bevallom, nem tudom, honnan merítettek az alkotók.
Ha az életben nem is volt az, remek (melo)dramaturgiai fogásnak tartom a film szövetén belül. És szerencsére nincs szájbarágósan túlmagyarázva, ez a mértéktartás még egy plusz pontot érdemel.
Viszont, ha már melodrámai vonalról beszélünk, kár, hogy ez a cselekményszál nem lett jobban kibontva. Hadd ne magyarázzam, hogy egy jó antagonista mennyire fel tudja korbácsolni a néző érzelmeit. A hiányosságot persze felül lehetett volna írni egy kissé karakteresebb Bunuellel.
Ha az őt alakító
Matthew McNulty a kevés
jelenlétében kb. olyan hatást gyakorolt volna, mint - mondjunk nagyot, ha már nagyságokról van szó - Brando az Apokalipszis most-ban, akkor el tudtam volna hinni, hogy valóban a művészi ambíciótól hajtott Luis távolította el Federicót Salvadortól, hogy aztán utóbbinak az exhibicionizmusát felhasználva alapozza meg rendezői karrierjét. (Buñuel első kisjátékfilmjét meg is idézik a Little Ashes alkotói.) Kár, hogy McNulty nem tudott elszakadni a redukált színészi eszköztárat megkívánó televíziós színjátszástól.
Remek munkát végez viszont
Marina Gatell - a filmben Lorca barátnője - a nagyvilágit játszó arisztokrata feministától a szenvedélytől fűtött önátadó, vadromantikus szerelmesig. A film szerintem legjobb jelenetében, (amely véletlenül pont egy melodrámai bosszú-pontra esik) néhány vonással nagyszerűen felskicceli azt az érzelmi változást, ami a rövid megjelenése alatt lezajlik: sugárzó arccal betoppan a kedveséhez, hogy újdonsült híreket hozzon. Majd a sarokban megbúvó Dalíban felismeri ellenlábasát, azután féltékenységből csakazértis nekiront Lorcának, majd az elvadult szex után fájdalmasan dől hátra, észrevéve, hogy neki csak a kihasznált szerető szerepe jutott.
Ezt a fajta komplexitásból szétterjedő részletességet hiányolom
Robert Pattinsonnál. Az ő szerepformálásában inkább egy részletekből valamiféle egészet kihozni akaró mesterkéltséget látok. Érezni, ahogy szinte fizikálisan szenved a férfi-férfi csóktól, de nem azért, amiért a karaktere. Kétségtelenül tökéletesen funkcionál, mint zavart ifjú nyunyó, de amikor később rákerül a bajusz, mintha csak a make-up-nak játszana, mintha ez a vicces idegen test, amit felvétel előtt ragasztottak rá, irányítaná a gesztusait, és bírná rá, hogy most excentrikus auteur-t alakítson. Olykor mintha Johny Depp Ed Wood-ja köszönne vissza.
(Hacsak nem az a fricska volt a cél, hogy a "fogyasztóbarát" szürrealizmus nevetséges pojácájaként tündöklő Dalít éppen egy "művészi melodrámában" saját határait kitologatni próbáló kommersz színészmodell tegye nevetségessé.) Valószínűleg a bajsza formálta Dalít is - vagy kölcsönösen formálták egymást-, mint ahogy adta magát anno a chaplini ötlet is, hogy egy szőrzetdarabbal legyen nevetségessé téve a Harmadik Birodalom diktátora. Viszont Pattinson Dalí-alakítása sajnos csak olyankor hiteles, amikor szállodai lakosztályában a tőle megszokott, magába roskadó örök tinifiút alakítja. Olyankor akár a bajuszt is le lehetne hagyni róla, és el lehetne nevezni Edwardnak. Még a fényviszonyok is hasonlóak.
Ebből viszont remek mém lehetne: :-)
A Federico García Lorcát alakító
Javier Beltrán játéka megfelelően visszafogott ahhoz, hogy egy inkább befelé élő Lorcát testesítsen meg, azzal kapcsolatban azonban már kétségeim vannak, hogy egy ilyen mentalitású protagonistával ki lehet-e tölteni szűk két órát. Talán csak én nem érzékeltem a belső charme-ját. Ami a film egészében betöltött szerepéből ered, azt persze teljesíti. "Kőarccal" és harsogó hanggal remekül lehet politikai aktivistát alakítani munkásoverallban, mint ahogy "kőarccal" és suttogó hanggal odaadó hősszerelmest. (A "kőarcúság" nem megbélyegzés, ez alatt az expresszivitást szinte teljesen mellőző színészi játékot értem, ami nem biztos, hogy kiváló, nem biztos, hogy teljesen elvetendő, mindenesetre sok rizikót kiküszöbölő választás egy ilyen karakterhez.)
Egyébként kitűnő ötlet a filmtörténet egy szeletét Lorca szemén keresztül láttatni. Nevezetesen, hogy ő lenne az a bizonyos Andalúziai kutya, a máig megfejtetlen filmcím gazdája. Ismeretes Lorca sértődött nyilatkozata, amelyben a kigúnyolását fájlalja (a Bunuel-Lorca-Dalí triászból egyedül ő volt andalúziai), azonban a filmdramaturgiai háttér egy etnikai fricska helyett más dimenzióba helyezi a motívumot. A filmen belül a nevezett tájon, a költő szülőhelyén kóborol a szerelmes kettős, ott lopnak el két biciklit, keverednek kvázi-giccses szerelmi kettősbe a hold megvilágította tengerben (egy mínusz pont az operatőrnek), és heverednek le a tengerparton, majdhogynem szürrealista díszletelemként ható sziklák árnyékában (egy mentő plusz pont az operatőrnek).
Ugyancsak jó fogás Lorca antifasizmusát összefüggésbe hozni homoszexuális vonzalmával - a falangisták azzal a jelszóval rabolják el otthonából, hogy "Lorca! Te egy buzi vagy!". Hála Istennek, ez a momentum sincs túlmagyarázva, köszönhetően talán annak, hogy a világ szerencsésebbik felén már magától értetődő, hogy ha a fasizmussal szemben foglalunk állást, akkor nem csak az etnikai, de a szexuális kisebbségek megbélyegzését is ugyanúgy elutasítjuk.
Összességében talán egy dialógusrészlettel tudnám érzékeltetni, milyen benyomást tett rám a film. Az egyik jelenetben a költő megtekinti a festőművész legújabb alkotását.
Lorca: - It's going to look superb. (Ez nagyszerűnek fog tűnni.)
Dalí: - No. It will be superb. (Nem. Ez nagyszerű lesz.)Nos, ugyanez, csak fordított sorrendben.
***
Little Ashes (2009)
Javier Beltrán ... Federico García Lorca
Robert Pattinson ... Salvador Dalí
Matthew McNulty ... Luis Buñuel
Marina Gatell ... Magdalena
Rendezte: Paul Morrison
Operatőr: Adam Suschitzky
Forgatókönyv: Philippa Goslett
Hol találtam:
http://meleg-film-felirat.blog.hu/2010/04/29/little_ashesAlternatív letöltőlink:
http://btjunkie.org/torrent/Little-Ashes-2008-LIMITED-DVDRip-XviD-AMIABLE/43588012ec303664da069f4f7887ed02fc09588fbc11
